A fogyás lelki oldala és a belső küzdelem

A fogyás ritkán csak a kilókról szól. Amikor valaki belevág egy életmódváltásba, legtöbbször nemcsak a teste akar könnyebb lenni, hanem a lelke is szabadulna valamitől. A tükörben látott kép mögött sokszor évek elfojtásai, önostorozásai, elcsendesített vágyai húzódnak meg. És amikor valaki kimondja magában: „most elég volt, változtatni akarok”, akkor egy láthatatlan ajtó nyílik ki – de azon belépni sokkal nehezebb, mint elsőre tűnik.

A legtöbben futni kezdenek. Mert olcsó, mert bárhol végezhető, és mert látványos eredményt ígér. De a futás nem mindenkinek felszabadító. Vannak, akik minden lépéssel úgy érzik, mintha egy belső súlyt cipelnének – nemcsak a testüket, hanem az önmarcangoló gondolataikat is. Ilyenkor a mozgás nem élmény, hanem küszködés. És ez az, amit a fogyókúrás tanácsok ritkán mondanak ki: hogy a test nem változik addig, amíg a fejben ott van a kétely, az önutálat, a szégyen.

Sokan ilyenkor a gyorsabb megoldások felé fordulnak – például Genesis Sibutramine rendelés felé fordulnak, ami érthető is, hiszen a kudarcélmények után jól jönne egy kis segítség. És valóban: léteznek olyan készítmények, amelyek támogatni tudják a folyamatot. De hosszú távon a legnagyobb erőt nem a szerek, hanem az önmagunkkal való új viszony kialakítása adja.

A fogyókúra valójában egy lassú, sokszor csendes folyamat, amelyben nem a cél a legfontosabb, hanem a kitartás. Az, hogy az ember újra meg tud bocsátani magának egy kihagyott napért, vagy el tudja hinni, hogy nem a súlya határozza meg az értékét. Mert a valódi fogyás nem kilóban mérhető – hanem abban, hogy valaki egyre kevesebb bántást cipel önmagában.

Ez az igazi eredmény. És ez az, amiért érdemes elindulni.